-Adam...-csak ennyit tudtam mondani a meglepődéstől.
-Haragszol?
-Ööö..nem. Csak..izé...
-Mi csak?
-Semmi.
-Ömm..hát akkor én megyek is.
-Ne kérlek várj!-kiáltottam szomorú arccal.
-Hát..jó..de..mit szeretnél?
-Amit te...
-Kettesben lenni velem?
-Hát igen...
***
Leültünk a homokba, néztük a naplementét. Én a vállára hajtottam a fejem. Nagyon romantikus volt. Egészen sötétedésig így maradtunk. Nagyon jó volt. Aztán hazakísért. És mielőtt bementem volna megölelt.
Istenem! Olyan jó volt vele lenni! Remélem lesz még ilyen élményem! *ásítás*
Reggel nagyon jól ébredtem. Nem akartam otthon lenni, elmentem mászkálni a városba. Adam küldött egy SMS-t hogy találkozzunk a plázában. Hát..igen..a plázában. Gyorsan buszra szálltam, mert nagyon messze voltam a plázától. Berohantam a forgóajtón, nem is érdekelt hogy forog. Hát igen..bekövetkezett amitől féltem: Adam már ott volt és várt.
-Szia!-mondtam, pedig a lélegzéstől alig tudtam beszélni.
-Szia, mit történt veled?-kérdezte majd megcsókolt. A pláza kellős közepén!
-Futottam...*hhhh*...lassú volt a busz...*hhhh*... túl messze voltam *hhh*
-De mért nem hívtál föl? Elhoztalak volna!
Most már nem vettem gyorsan a levegőt.
-Nem tudom..de térjünk a tárgyra. Miért akartál találkozni?
-Hát...ehez nem a pláza kell! Menjünk a parkba!-mondta Adam nagyon komolyan.
Huu! Miér ilyen szuperkomoly most Adam?
Lassan, sétálva összebújva, kéz a kézben sétáltunk a parkhoz. Ott leültünk egy padra.
-Szóval mit akartál mondani?
-Hát..lennél a barátnőm?-mondta félénken Adam, majd a zsebéből egy nyakláncot vett elő, amin a medál: "A"
Úrsiten mit mondjak?
-Hát igen!-mondtam szerényen. Majd Adam fölállt és a nyakláncot a nyakmba tette.
-Adam ez gyönyörű! Nem kellet volna..
-De...szeretném ha ezt sose vennéd le.
-Nem fogom!-majd fölálltam és megcsokóltam. És pont a szökőkút előtt álltunk, ami hirtelen elindult. Olyan romantikus volt!