Mint mindig, otthon ültem és unatkoztam. Úgy döntöttem, most nem fogok a tévé előtt ülni, hanem elmegyek sétálni a partra. De a séta úgy igazi, ha nem csak a parton sétálok, hanem le is sétálok a partra. Ajj...de azért megteszem.
***
Már a parton sétáltam, fúrtam bele a lábam a selymes homokba, néztem a tengert, ahogy lágyan hullámzott, és ha még ez sem elég, gyönyörű naplemente volt. De..hirtelen..
Várjunk csak! Ki az ott? Te jézusúristen az Adam! És pont most? A parton? NAPLEMENTÉBEN?
-Ohh..szia.-hallottam Adam hangját. Megpróbáltam úgy tenni mintha nem hallanám. De nem sikerült. Ígyhát lassan megfordultam.
-Ööö...hello.
-Figyelj én..
-Igen? Talán megint le akarsz hordani?
-Nem én...bocsánatot szeretnék kérni hogy ott hagytalak titeket a moziban. És ezt mond meg a barátnődnek is.
-Van neve is...
-Igen..persze..Orsi.
-Amúgy...rendes tőled hogy bocsánatot kértél.
-Lelkiismeret furdalásom volt.
-Ömm...de nekem most már mennem kell! Sz..Szia!
-Ne várj! Még csak most találkoztunk.
-De..ezt hogy érted?
-Hát hogy...nem menj el..kérlek!
-Oké még maradok de...
*megcsókolt*